AZ ÉN MIATYÁNKOM

Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád, soha senki se,Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!Nézz fel a magasba, reményteljesen,S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,Mikor körül vesz a durva szók özöne, Átkozódik a "rossz", - erre van Istene! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág", Mikor elnyomásban szenved az igazság,Mikor szabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!Mikor beléd sajdul a rideg valóság,Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!Mikor a "kisember" fillérekben számol,Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a "gazdag" milliót költ, hogy "éljen",S millió szegény a "nincstől" hal éhen,Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!Mikor életedbe lassan bele fáradsz, Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz, Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,Munkád elismerik, lakást is szereznek,Mikor verítékig hajszoltad magad, Később rádöbbentél, hogy csak ki használtak...!Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSZTÓL! AMENUTÓHANG:S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,Távozz Sátán - szűnj vihar! BÉKE, s CSEND legyen! Miért féltek kicsinyhitűek?BÍZZATOK! Hisz' én megigértem Nektek!Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,S a végső időkig - VELETEK MARADOK!az írója Kányádi Sándor